Miután felnőtt életem során minden háziállatomat örökbe fogadtam, illetve a kutyáinkat már a férjemmel közösen, mindenkinek volt már neve, amit megtartottunk. Így a névadás szép, de felelősségteljes feladata nem ránk hárult, bár nyilván lehetőségünk lett volna megváltoztatni a kedvenceink nevét. Utoljára szerintem nyolcéves korom körül kellett nevet adnom a kölyökkutyának, akit Nagypapám testvérééktől kaptunk, miután Buksitól a Zeuszig: így találd meg a tökéletes nevet a kutyádnak