Nyáreleji főtéri sétáim egyikén, mikor a lenyugvó nap heve bársonyosra váltott, s a tizedik évtizedem éveinek kijáró napi kötelező mozgáspenzumnak is eleget tettem, egy padra roskadva elgyönyörködtem az egynyáriak színparádéjával övezett főterünk zsibongó gyermeksokadalmán – dr. Lévay Sándor írása.