Kezdődik, gondolja elkeseredetten Marika, már megint kezdődik, négyévente ugyanaz az őrület. Kétségbeesetten törölgetni kezdi a pultot. Bodrovics a kocsma közepén áll, harántterpeszben, enyhén előredőlve, mintha futna, balja könyékben behajlítva, kissé a magasban, benne sörösüveg, de Bodrovics most éppen nem látja, mert az olimpiai lángot képzeli a kezébe, fut Bodrovics a lánggal át a diadalív alatt, azt képzeli, hogy fut az olimpiai lánggal Párizsban, pedig nem tud futni, soha az életében nem futott, sánta, úgy született, kacska lábakkal, ez a Bodrovics nagy bánata, hogy soha nem sportolhatott, pedig az a mindene, a sport meg az olimpia, ezért négyévente őrület lesz úrrá rajta, olimpiai őrület és semmi más nincs neki ilyenkor, csak az olimpia, amint belép a kocsmába hát azonnal: olimpia, olimpia és megint csak olimpia.A törzsközönség szent borzadállyal nézi, ahogy sört kér, hosszan belekortyol, hátat fordít Marikának, és máris sorolni kezdi, hogy: Lőrincz Tamás birkózás, Tótka Sánd...