Ismerős az érzés, amikor egy kirakó fölött ülsz, aminek hiányzik az utlsó darabja? Vagy huppantál már le olyan kanapéra, amin nncs párna? Esetleg zavar valami most, a bevezető olvasása közben is, de nem jössz rá, hol a hiba? Mit szólnál ahhoz, ha a nap végén alig várnád, hogy beess a hálószbádba, de ott szembesülnél vele, … A „Az elménk természetes törekvése, hogy a dolgokat teljesnek és befejezettnek érezze” bejegyzés először Budapest24-én jelent meg.