Barabás Lőrinc talán azért is lett parasportoló helyett zenész és zeneszerző, mert a versenysportolás csak egy bizonyos korig tart, a zenélés viszont élethosszig szóló szenvedély. Legalábbis számára. Belső hangjai megszólalnak a zenéjében, mi pedig lenyűgözve hallgatjuk, és bámuljuk őt, ahogy fél kézzel is képes teljes életet élni.