Ma harminc éve annak, hogy megkaptam a hatodikos bizonyítványt. Tisztán emlékszem anyám arcára: mint akit leforráztak. Potyogtak a szeméből a könnyek. Én nem sírtam, csak dühös voltam: megértettem, hogy nem mehetek a barátnőimmel a cukrászdába, ahol ők a szüleikkel a kitűnő bizonyítványt ünneplik. De ha tudom, hogy ez az utolsó bizonyítvány, amit anyám láthat, alighanem én is zokogtam volna. Négy generáció bizonyítványa, és a könnyek mögötte