tudod, a műszak végén már a vegyszerezett paprika és színig telt mobil klotyók szagán túl mást nem éreztünk a gyárudvar mocska felett tompán vibrált a levegő legyek gyötörték a bőrünk senki sem törődött velük este hat volt, jött a főnök izzadt fejét törölgette „gyerekek, úgy elfáradtam de csak ültem a seggemen” szemben valaki legyintett „gyerekek vagyunk, halljátok cigánygyerek, az vagyok, és maradok még ötven évig” a főnök telten vigyorgott beletöröltük tenyerünk a gyári köpenybe, ami egy hete már rajtunk rohadt csuklótól könyékig végig a cigánygyerek alkarján széles csíkok sorakoztak kövér vonalak vonultak az ujjnyi vastag foltokat fénylő fehér metszéseket szinte odaragasztották összeforrt barna bőrére „játszottam a borotvával” csak lóbálta karját, mintha le akarná rázni őket az összes fehér plecsnire visszanőjön a barnaság „te hülye vagy”, fújtak páran de a barna cigánygyerek nagyot rúgott egy raklapba és káromkodott vidáman „kurvaanyját az asszonynak!” esteledett, legyek raja pa...