<pKováts Ábel esszéjében nagy utat jár be a posztmodern építészet értelmezésében. A modern-posztmodern viszonytól a kortárs hulladéktér-termelésen át vizsgálja az építészetet jelentésstruktúáit: az őszinte építészet válságától a nyelvi rendszerként elképzelt építészeti gyakorlat felemelkedéséig és válságáig. A szöveg az építészet helyét keresi a fragmentumokra bomlott társadalmi valóságban. </p