Az elsők még drágán üzemeltek, bár a technológia rohamosan javul. A vízben rejlő lehetőségeket Jules Vernénél is korábban felismerte Sir William Grove, aki 1830-ban leírta a tüzelőanyag-cella működési elvét. Utópiák és tervek után a XX. század hatvanas éveiben az Apollo és Gemini űrhajók energiaforrásaként szolgált, nem volt olcsó, de használhatónak bizonyult az űrben, ahol a terhelésnél minden gramm számít. Az akkumulátorok térfogatának huszadát és tömegének negyedét elfoglaló üzemanyagcella bevált, bár a villanyszámla horribilis lett, mert százezer dollárért termelt egy kilowattnyi villamos áramot. Az űrjárművek energiaellátásának rendszere egyre hatékonyabb, sőt, némelyiket már nem is kell a kabinban cipelni. A Hold-felszín legkevésbé napsütötte részein 14 naponta váltja egymást a nappal és az éjszaka. Amikor süt a nap, szolárcellákkal megoldható az elektromosság előállítása, a sötét időszakokban viszont másként kell biztosítani az áramellátást. Akkumulátorokban tárolható lenne a...