1959-ig még köves út vezetett fel a Misina-tetőre, akkor már működött egy turistaház büfével. A vizet gyalog, vödrökben kellett a Dömörkaputól felhordani. Turistaház a 60-as években a Misina-tetőn „Bizony nem könnyű. De szívesen csinálom. Itt a tetőn ugyanis nincs ivóvíz. Vödörszám kell felhozni a vizet a Dömörkaputól. Mert hát ha a vendég vizet kér, nem mondhatom, hogy nincsen. Legfontosabb, hogy ételt és italt biztosítsak a vendégeknek. Azelőtt nem is tudtam volna elképzelni, hogy itt a Misina-tetőn ilyen nagy a forgalom. S mennyivel inkább jönnének, ha például személygépkocsin tudnának feljönni, mert hát az emelkedő a meglévő kocsiúton igazán nem nagy, csak rendesen ki kellene építeni. Gondoljuk csak el, jönnek külföldi vendégeink, megcsodálják a szép várost. Feltétlenül szemükbe ötlik a kilátó. Hát kérem teljesen kifáradva, csuromvizesen érkeznek és bizony alaposan megmondják a véleményüket” – mondta 1957-ben az üzemeltető Józsi bácsi a helyi újságban. Az 1700 méteres út két éve...