A hittanórák után már nagyon fáradt vagyok. Többnyire csak a csend hiányzik. De amikor nagyon fel vagyok dobva, mégiscsak bekapcsolom a rádiót. Épp csak fél füllel – bele-belekapcsolódva – hallgatom az egyházi félórát hazafelé jövet. Néha nem is marad meg belőle több egy-két mondatnál. Ezek a csöppnyi gondolatfoszlányok – szívós magokként – mégis utat törnek maguknak olykor kimerültségem burkán. Napok telnek el, tovább hordozom őket, töprengek…