Egyszer Kosztolányi az iskolából hazatérő fiát gonoszul megtréfálta. A gyermek boldog várakozással kopogtatott; mindig jó benyitni az almaszagú, meleg otthonba. Az édesapának tűnő költő viszont szigorúan nézett a jövevényre, nekiszegezve a kérdést, hogy „kit keres?” „Kosztolányi Dezsőt”, mondta határozottan a kisfiú egy pillanatra elbizonytalanodva, hogy talán valami vicc készülődik, valami kegyetlen, aminek persze a vége Ne rejtsük el a szívünket!