Valahányszor az ember egy új utazás előtt áll - legyen szó belföldi vagy külföldi kiruccanásról -, akarva-akaratlanul is mindig koncepciókat gyárt arról, hogy nagyjából mire számíthat. Gondoljunk csak bele: fantáziálgatunk, vajon hogyan néz ki élőben a célállomás és milyenek lesznek a helyiek; elmerengünk azon, milyen illatok, színek, valamint látványok várnak ránk; ötletelünk, hogy miket fogunk enni, miket fogunk csinálni, milyen benyomások érnek majd minket. Ismerős ez az érzés, igaz? Akkor nem árulok el nagy titkot azzal, hogy bizony van, amikor egész jól bejönnek a számításaink, és tulajdonképpen majdnem minden úgy alakul, ahogyan azt vártuk. De előfordul olyan is, amikor teljesen mást kapunk, mint amire számítottunk. Nos, velem pont ez történt, amikor egy hétre elutaztam Tunéziába, amire azóta csak úgy hivatkozok, hogy a meglepetések országa. Merthogy olyan dolgok vártak ott rám, amikre nem voltam felkészülve - a szó lehető legjobb értelmében. Következzen tehát az élménybeszámoló.