Miután elfogytak a fánkok, félig betakarítottuk a boldogságot – mert a java még hátra volt, szép lassan mindenki letelepedett a góré előtt – széken, padon, két lábon. És hamarosan elkezdődött Másik János órásra tervezett szeánsza, amely sokkal hosszabb lett, ugyanis szerencsére a zenészt nem nagyon akarta elengedni a közönsége.