A tanulmányautók természetüknél fogva a jövőt ábrázoló pillanatképek. A legtöbbször egy-egy konkrét, néhány féléven belül piacra lépő modell előzeteseként szolgálnak, ám időről időre messzebb tekintenek a tervezők. Ilyenkor születnek azok a koncepciójárművek, amelyek konkrét formájukban vélhetően soha nem fognak megvalósulni, inkább egy átfogó arculatváltást, egy új formai irányt vetítenek előre – létezésüket pedig az teszi különösen izgalmassá, hogy születésükkor még senki nem tudhatja, mérföldkőként vagy zsákutcaként emlékezik-e majd rájuk az utókor. A Peugeot hosszú története során több ilyen emblematikus, jelzőtáblaként szolgáló tanulmányautót is épített. Ezek domináns, harsány dizájnba csomagolták azokat az apró, első pillantásra talán lényegtelennek gondolt stíluselemeket – a lemezek törését, a fényszórók rajzolatát, a karosszéria arányait –, amelyek aztán egy évtizeden át vagy még hosszabban meghatározták a márka formanyelvét. Az 1988-as Peugeot Oxia, az 1996-os Peugeot Aspha...