Az 1910-es év májusa, 29-e, vasárnap reggel. A Délmagyarország Korona utca kiadóhivatala előtt a lap címoldalát bámulja néhány korán kelő. Arcuk merev, olvasnak. A vezércikk fölött, a cím helyén csak egy név. Mikszáth. Fekete keretben… Azon a tavaszon szinte egymást érték az író negyvenéves munkásságának ünnepségei. A csúcspont május 6-án nagy országos köszöntő. Aztán az ünnepelt indul Máramarosszigetre, leendő választóival találkozni. Végzetes út ez: megbetegszik. Hazatér. De hiába minden gyógyító praktika, 28-án életútja véget ér. A nekrológban olvasom: „Elköltözött s a gyászból, amely most betölti az országot, külön rész illeti Szegedet. Itt nőtt föl, itt fejlődött a magyar Tisza partián,