A Waldorf-iskolák kapcsán gyakran merülnek fel a sztereotípiák, hogy például csak csodabogarak, művészlelkek és hippik járnak oda, akik azután elvéreznek a munka frontján, kreativitásuk inkább csak művészieskedés, a való életben képtelenek megállni a helyüket, a matekról meg dunsztjuk sincs, csak kerámiázni tudnak. Korábban szülői szempontból mutattuk be a Waldorf-pedagógiát, ezúttal annak jártunk utána, hogy ezek a vélekedések mennyire helytállóak az adatok alapján. Ezenfelül egy egyetemi tanárt kérdeztünk, aki a gyerekeinek a Waldorfot választotta, illetve egy egykori diákot, aki most mechatronikát tanul egy dán egyetemen.