Sérelem-sérelemre gyűlik, pedig mi csak merő jó szándékból akarunk segíteni a fiataloknak. Hol rontjuk el? Hogyan kell úgy segíteni felnőtt gyerekünknek, hogy az ne tolakodás, hanem valódi segítség legyen? Mi a teendő akkor, ha mi másképpen nevelnénk az unokát, mint a szülők? Kitakaríthatjuk-e a fiatalok lakását kérdezés nélkül?