Őszi reggeleken, még mielőtt a ház igazán felébredt volna, a család idősebb tagjai szélesre tárták a hálószobájuk ablakát. Nem óvatosan, csak egy résnyire, ugyanis az ablakszárnyak egészen a falig nyíltak, miközben az ágy még be sem volt vetve. Ezt az időjárástól függetlenül minden reggel megismételték, még akkor is, amikor beköszöntött a reggeli hideg. Senki sem kérdezte, miért, és senki sem vitatkozott miatta, lévén ez egy csendben továbböröklődő rituálé volt. És – a látszattal ellentétben – nem a friss levegő miatt nyitotta ki a nagymama az ablakot.