Szüleimre emlékezve: egyszer mi is felszállunk arra a vonatra, amire egykor szeretteink
A hétvégi temetőlátogatás és a mindenszentek egyeseknek óhatatlanul lelki traumát jelenthet, másoknak egyszerű tiszteletadást. Szeretteink búcsúztatása abban a pillanatban fájó momentum, ami lehet gyorsan gyógyuló seb, amikor a halottak napi megemlékezés sem bánt már. Mondhatni, árva vagyok, alig ötven felett. Amikor mindkét szülőnk távozik, akkor érezzük igazán: bizony nincs visszaút, felnőtté váltunk visszafordíthatatlanul. S most mi vagyunk azok, akikre gyermekeink, rokonaink, barátaink számíthatnak.
- Hirdetés -
