Fukar és önző az emberi emlékezet. Megmentik az életünket, de pár évvel később már nem emlékszünk rá, kinek tartozunk hálával érte. Tucatnyi író- és művésztársa köszönheti neki, hogy nem lett idő előtt csak lexikon szócikk az orosz irodalom, művészet történetében. A Krím-félszigeten álló háza pedig még életében ingyenes alkotóházzá lett. És mégis, halála után majd három és fél évtizedig nem értékelték festészetét, nem jelenhettek meg versei. A századforduló orosz alkotó értelmiségének tipikus útját bejáró, vagy inkább végig szenvedő költő, festő és író Volosin, Makszimilian Alekszandrovics (1877-1932) a sors és a történelem kegyetlen játéka folytán mindenhonnan kimaradt.