<pSzomorúbban jöttem ki, mint ahogy beléptem. Befelé menet még volt bennem némi várakozás, hátha kisül valami Hulesch Máté szenvedélyes <a href"https://epiteszforum.hu/optimista-jovo-1" target"_blank"előszavából</a. Nem sült. Később, a MÉSZ udvarában, a tehetetlenség utórezgéseire válaszul kikerekedett, vagy inkább elősarjadt a mintába rakott kockakövek közül, valami megváltás-féle <em(„Ki kell vágni — újra fog nőni")</em. Aztán most, amikor ezeket a sorokat legépelem, alig gondolkodva, álmomban is ezen őrlődve, már csak egyfajta erős, tettre kész, életrevaló düh maradt bennem. Borzalmas beszélgetés volt. <emLukács Péter írását közöljük.</em</p