Olykor pörgetem a telefont.Így ismerve meg a világot.Mert a világ nem több mintpár kattintásnyira lévő pixel,és néhány emojiba gyömöszöltvalóságnak vélt érzelem,aminek a megfejtéséhez márnem kell archeológusnak lenni,elég, ha sejtjük, hogymit mutat a sok kis sárga fej,vagy mit üzen a padlizsán.Olykor pörgetem a telefont,és figyelem a rengeteg bejegyzést,amit ismeretlen ismerősökdobtak be a hírfolyam végtelentengerébe palackpostaként,hogy tudassák, itt vannak,hogy élnek, hogy fontosak,hogy nem lakatlan a szigetük.És látom a sok születésnapot,a happy birthdayt, Isten éltessenErikát vagy Imrét,és megírom én is: sok boldogat,Erika vagy Imre, teszek mögéegy digitális mosolyt, hogyszebb legyen a napja, mert nehogyneki kevesebb lájk gyűljön össze,mint a szomszéd szigeten lévőnek,mert a szomszéd lájk az mindig zöldebb.És úszik az újabb palack felém,hogy megszületett, hogy 3570 gramm,hogy kislány, milyen édes,egyenesen ennivaló kis cukipofa,mi a neve? Erika vagy Imre? De szép név.Ugye, termé...