A szülői szeretet elvileg feltétel nélküli, és egyformán kellene jusson minden gyereknek. A valóság azonban sokszor más képet mutat. Vannak családok, ahol az egyik gyerek mindig különlegesebbnek, ügyesebbnek vagy fontosabbnak tűnik – legalábbis a szülők szemében. Ez a láthatatlan különbségtétel mély sebeket hagyhat, amelyeket felnőttként is magunkkal cipelünk. Öt nő vall most arról, mit jelentett számukra úgy felnőni, hogy a testvérük volt a kedvenc – ők pedig az „árnyékban” maradtak.