Te piros Marlborót szívtál,én piros Symphoniát,mind a ketten szerettük ezt a színt,jól ment a feketéhez.Neked nem ízlett az enyém,nekem ízlett a tiéd,de jobban a sajátom.Közös éveink soránahányszor rágyújtottam,előtte mindig megkínáltalak,noha nem sok idő múltánmár biztos lehettem benne,hogy nem fogsz kérni,állandó játékunk volt ez,elegáns kézmozdulattal,mosolyogva hárítottad el,jelezve, tudod, hogy tudom,mégis jólesik a gesztustiszteletem kifejezéseként,utalásként bármilyen döntésmindenkori szabadságára.