Egészen idáig békésen folytattuk a szoptatást. Esténként, reggelente, amikor csak ráértem, ott voltunk egymásnak. Ez a mi kis rituálénk volt, ami megnyugtatott mindkettőnket. Most viszont ott álltam, kezemben egy túlméretes plüss Peppával, és próbáltam elképzelni, hogyan fogják majd intézményes keretek között megvigasztalni a lányomat, ha sír – hiszen ő még mindig a szoptatásban találja meg a legnagyobb biztonságot.