A nap fénypontja, a meghitt esti rutin, a kis angyalkám csillogó szemekkel hallgatja a mesét, én pedig a nap fáradalmait kipihenve, lágy hangon duruzsolok a fülébe. Aha. A valóság meg az, hogy a nap végére annyi energiám van, mint egy tízéves elemlámpának, és ha még egyszer el kell olvasnom, hogy Boribon, a mackó hogyan fest össze mindent IS, esküszöm, sikítva rohanok ki a világból.