Idősebb pécsi kocsmabarátok még emlékezhetnek rá, majdnem negyven évvel korábban még ott állt a Szigeti út sarkán a Hatcsöcsű nevezetű külvárosi falatozó. Ahol jellemzően kevesen, még kevesebbet ettek, sokan pedig rengeteget ittak. De a fejlődés egyszerűen elsodorta a jobb sorsra érdemes egységet. Immár lassan négy évtizede, a Magyarürögi úti kereszteződés bővítése verte bele a szöget a kocsma koporsójába. Ízlelgetni kell a szót, hogy Szigeti vám falatozó. Főnévként olyan helyet jelentett a létező, de inkább nyűglődő szocializmusban az utolsó tag, ahol lehetett valamit harapni, nem csak hörpinteni. A besorolás szempontjából számított, hogy melyik vendégváró hely milyen legyen. Azt azért mégsem lehetett mondani, hogy italbolt, netán krimó. Bár mindenki tudta, miről szól a dolog országosan, de ez a kifejezés lefedte az arculatot. Pogácsa, zsíros kenyér, szalámis zsemle tegnapelőttről, esetleg...