A tihanyi Tranzit fesztivál egyik főszónokaként a külügyminiszter már a bevezetőben azzal büszkélkedett, hogy „Magyarországnak markáns, a globális mainstreamtől eltérő, bátor politikája van”. Ezzel vitatkozni sem kellene, ha a „bátor” kifejezés helyett a „vakmerőt”, használta volna. Megfontolandó még, hogy ha egy ország világrengető átalakulási folyamatok idején, ráadásul azok partvonalára szorulva, észre óhajtja vétetni magát, akkor „eltérni” is észszerű dolog. Csak az nem mindegy, hogyan teszi ezt. Az észrevétetés, a különállás, a vélt vagy valóságos nemzeti érdek bármi áron való érvényesítése nem azonos annak racionális képviseletével. Néhány ügyesen előadott tréfát követően Szijjártó Péter az elmúlt egy év legkarakteresebb eseményének „Európa drámai vesszőfutását” nevezte. Aztán hosszú perceken át szapulta az EU-országok teljesítményét, mondván többek között, hogy az unió versenyképessége „a béka hátsó fele alatt van”. Érvek mindig mindenre vannak, igen, az európai gépkocsigyárt...