A Magyar Képzőművészeti Egyetem nagyszabású Barcsay-kiállítása nem csupán a festői pálya kronológiája, hanem új szempontokat is kínál az életmű értelmezéséhez. Megmutatja, hogy az alkotó úgy vált a magyar nonfiguratív-konstruktív festészet egyik referenciapontjává, hogy hat évtizedes munkássága során mindvégig a természet és a látható valóság leképezését tartotta origónak. Most közel száz alkotáson fedezhetjük fel Barcsay alapvető kérdését: hogyan lehet a fegyelmet és az érzékiséget, a tudományos pontosságot és a művészi költőiséget egyszerre érvényesíteni?