Vörös Krisztián élete a szégyen, a bántások és a betegségek súlya alatt roskadozott, amikor elérte a 210 kilót. Az áttörést egy sorstárs támogatása hozta meg: ma már 65 kilóval könnyebben, segédápolóként dolgozik, és büszkén vállalja történetét. Az ő vallomása nemcsak megrendítő, hanem reményt is ad azoknak, akik hasonló harcot vívnak.