Ahogy a lékek optimális számáról folyó szelíd vitát hallgatom – amelyről némileg elterelte a figyelmemet a lábamnál megjelenő levélszínű béka –, azon gondolkodom, hogy milyen remek dolog is az, hogy Laczkó Péter nemcsak az örökerdő barátja, hanem az enyém is, és a meghívók küldése közben gondolt rám. Így ugyanis itt lehetek az Északi-középhegységben, Magyarország legnagyobb örökerdő üzemmódban kezelt magánerdejében. Ahol az erdőkezelési mód nem eredményez vágásterületet, kíméletes az erdei élővilág számára, fenntartja az erdő belső klímáját, mindemellett pedig – cseppet sem elhanyagolható módon – gazdaságilag is működő modell. Miért titkolják az örökerdők valódi erejét?