Ismerős jelenet sokunk számára: egy minden jóval megpakolt asztal körül ülünk, tele a tányérunk, sőt a hasunk is, és amikor udvariasan jelezzük, hogy köszönjük, nem kérünk többet, jön a jól ismert mondat – „Ugyan már, csak még egy falatot! Ne hagyd ott, olyan finom!” A házigazda arcán kedvesség, szeretet, esetleg egy kis sértődöttség is. Mi pedig ott ülünk, belül vívódva: éhesek már nem vagyunk, de a másik kedvéért – vagy hogy elkerüljük a kellemetlen magyarázkodást – mégis újra szedjünk. De nem lenne sokkal jobb, ha már eleve el tudnánk kerülni ezt a szituációt? A vendégszeretet csapdája Ez a helyzet elsőre ártalmatlannak tűnik, sőt, sokak szemében ez maga a vendégszeretet. A bőséges kínálás, az „evésre buzdítás” mélyen gyökerezik számos kultúrában, köztük a miénkben is. Az étel nemcsak táplálék, hanem szeretetnyelv, törődés, közösségi élmény. Ez önmagában szép […]