Nem volt könnyű elengedni a reményt. Hosszú évekig hittem abban, hogy egyszer majd más lesz, hogy képesek leszünk őszintén, mélyen, szeretetteljesen kapcsolódni. Azt gondoltam, hogy felnőttként talán új lapot nyithatunk, és helyrehozhatjuk azt, amit a gyerekkorom évtizedei alatt soha nem tudtunk felépíteni. De mára elfogadtam: az anyámmal való kapcsolatom ebben a formában marad meg – és ezzel nekem kellett megtanulnom együtt élni.