„A börtön ablakába, soha nem süt be a Nap" - szól a szomorkás, ám annál népszerűbb dal egyik sora. A szövegíró nyilván tudhatott valamit a belső viszonyokról, amit „hűvösként" is szoktak emlegetni azok, akik „pihentek" már a szigorúan őrzött helyek valamelyikben. Ami a napfénynek nem szokott sikerülni, azért azt a hang még megoldhatja. Ha aprólékosan nem is lehet üzenni a falakon túlra, azért még el lehet juttatni információkat azoknak, akik nem léphetnek ki szabadon a nyári levegőre, a nyitott égbolt alá. Ausztriában a múltban, ha az egymástól távoli, ám légvonalban azért nem annyira messzi hegylakók üzenni akartak egymásnak, akkor „áténekeltek" a dombszomszédnak. Erre találták ki a jódlizást, ami ma már csupán kedves hagyomány. De Pécsett is akadtak azért jelentősebb emelkedők, még a belvárosban is. Akkor tehát kezdődhet a pécsi...