Sárosdon járok egy békés szombat délutánon, már enyhülő hőségben kanyarodok be a keresett utca végén. Fellner János házát egy saroktelken találom meg: kívülről semmi sem utal rá, mekkora eszmei kincs rejtőzik a falak között. A gyűjtemény gazdája látja érkezésem, kilép az ajtón, felém int. Odabent a házban rövidesen egykori frontharcosok és hadifoglyok, aggódó anyák és apák, feleségek üzenetváltásait olvasom az elsárgult lapokon és egy másik, időben elhagyott világba lépünk. Amely ugyanúgy volt hősies és dicsőséges, mint amennyire véres és szomorú.