A közelmúltban már a közösségi médiában keresgélték a környéken lakók a lábbelijeiket, az utóbbi hónapokban több tucatnyi tűnt el ugyanis a Mária dűlő környékén. Amellett, hogy ez nyilván bosszantó, valamilyen szinten értékeljük a róka úr/hölgy szorgalmát (merthogy egy ravaszdi a tettes): keres, talál, kiválaszt, cipel, összegyűjt. Akiét elviszi, akár megtisztelve is érezheti magát. De félre a tréfát! Vajon mi oka lehet annak, hogy egy róka koma unos-untalan cipőket gyűjt? A Mária dűlőben a szőlőtőkék alatt fel is van halmozva jó néhány darab, de a környező telkeken is rendre találkozni egy-egy elhurcolt zsákmánnyal. A pszichológusok nyilván nem tudják szóra bírni a ravaszdikat azzal kapcsolatban, hogy beszéljenek a fixációjukról, így jobbára csak találgat a tudomány. A féktelen gyűjtőszenvedélyt hagyhatjuk, mint ahogy a divat iránti rajongást is. Sokkal hihetőbb, hogy valószínűleg a használt lábbelik esetében oly jellemző intenzív szagok vonzzák őket, keltik fel az érdeklődésüket, ...