A nagyanyám öccse megfagyott Kamcsatkán. Állítólag baleset történt, a mai napig nem tudni, baleset volt-e vagy gyilkosság. A nagyanyám szerint megölték. Minden, ami maradt utána, azok a naplói és egy mamutagyar. Az agyart otthon tartjuk egy nagy zöld bőrtáskában, rakosgatjuk ide-oda. Az ember nem dob ki ilyesmit. Néha elmondjuk a barátainknak, a vendégeinknek, hogy van mamutagyarunk, megmutatjuk nekik, csodálkoznak rajta, nahát, olyan, mintha egy fadarab lenne, csak sokkal nehezebb. Aztán visszatesszük a régi, szovjet újságpapírokkal teli zöld bőrtáskába, és megint rakosgatjuk, néha egyikünk vagy másikunk megbotlik benne. A kurva mamutagyar. Most ajándékozzuk el valami múzeumnak? Ez minden, ami Jevgenyij után maradt. Meg a naplói.Jevgenyij – Zsenya – 1970-ben halt meg, tizenhat évvel a születésem előtt. Legendává vált, a család legendájává. Nem tudom, milyen lehetett, néha azt mondják, hasonlítok rá, néha azt, a nagybátyám hasonlít rá, ami furcsa, mert a nagybátyám és én egyáltalán ...