A várandósságom alatt, mint sok kismama, én is a természetes szülésre készültem: légzéstechnikákat gyakoroltam, szülésfelkészítőre jártam, és oda-vissza elolvastam minden létező könyvet a témában. Aztán az élet mást hozott: a 39. héten kiderült, hogy a kisfiam gyakorlatilag keresztben helyezkedik el, és nem is igazán volt rávehető arra, hogy ezen változtasson, szóval a császármetszés mellett döntöttünk. Illetve igazából a császármetszés döntött mellettünk.