Középiskolás korunkban a legtöbben valószínűleg kétségbeesetten kerestük az identitásunkat, amin keresztül egyrészt kifejezhettük önmagunkat, de, ami talán ennél is fontosabb volt, elnyerhettük mások elismerését. Felnőttként viszont már nem elég, ha gördeszkával érkezünk a suliba, együtteses pólót viselünk vagy ismerjük a helyi garázszenekar énekesét. De akkor mégis min múlik, hogy valakit „menőnek” látunk-e, vagy sem?