Monterrey poros külvárosainak utcáin, ahol a gyárak füstje beleolvad az ég fakó kékjébe, egy sajátos ritmus született: a cumbia lassított változata, amely úgy hömpölyög, mintha maga az idő is elnehezülne. Ez a zene nem csupán dallam volt, hanem menedék – egy atmoszféra, ahol a világ zaját tompa, vontatott ütemek fedték el, miközben akik kívülállónak számítottak, … Lágy ütemek és betonkemény hajköltemények – Monterrey ifjúságának ritmusba és zselébe oltott lázadása Read More »