Márkus mester ezermester – ezzel a címmel játszotta mesejátékomat a nyolcvanas években a Népszínház. Főhőse afféle szorgalmas manó. Még csak kilencszázkilencvenkilenc mester, aki úgy kívánja megszerezni az ezredik mesterségét, hogy helyrehozza a veszekedős erdei állatkák barátságát, és kellemes, mulatságos kis világot teremt nekik. Ráveszi őket, hogy ültessenek virágórát, legyenek pontosak, dolgosak. A Borzalmas, Borzas Borzból Barátságos, Békés Bikficet nevel.