,,És mennyire »bodós« az előadás?” – jön szembe megint a kérdés. Hát nagyon. Csak most nem írható le látványosan a Bodó Viktor munkáihoz tapadt hívószavakkal: őrület, káosz, obszcenitás, stb. Pedig most is arról van szó, hogy a rendező kihall valami egyedit, megérez valami esszenciálisat a választott darabból, és ezt az észleletet – nem szimplán egy addig be nem járatott olvasatként – képes maximálisan át is adni, e köré szervezve az előadás egészét. SZILÁGYI ZSÓFIA EMMA KRITIKÁJA.