Winston Smith ott ült a szobájában, duruzsolt asokcolos átmérőjű, új telekép a sarokbanellenségünk rút ármányairól, meg a Tervtőlvárt sikerekről, mennyire jó minekünk, odaát megmennyire rossz a világ, sőt, romlott is, velejéig.Próbált másra figyelni, de óvatosan csak, a Testvérmeglát mindent és még hallja a gondolatunk is.Nem lehetett elbújni, a toxicitás beivódott,a propaganda az új tény, az folyt állami csecsből,csapból, otthon, a szendergő öregeknek a szájaszélén, hogyha aludtak a régi, füles fotelekben.Mert a tudatlanság az erő forrása; szabadságnincs, csak a legfőbb Gazdának neve változik olykor;és hogy a béke megőrzésének a módja a harc itt,ezt mindenképp tudnia kellett minden egyednekmár születésétől, sulykolta is egyre az összesállami szerv: Minigaz, Minipax, Miniszer, Minibő. Azismétlés az alapja a rendszernek, sosem érheta fraktál véget, csavarodnak az ördögi indákát az időn, a teren, meg a sejtfalakon, be a génbe.Éppen a „Vesszen Goldstein, stop mindenki, elég volt!”című ...