Majd' egy emberöltőnyi időszak telt el, hogy először láthattuk, 24 éve a csetlő-botló, enyhén túlsúlyos, kisebb intermezzókkal fűszerezett, állandósult szinglink, Bridget Jones mindennapjait, azaz olvashattuk is. Elérkezett az általam nagyon várt utolsó rész is, mert sajnos már megint a fanyalgók táborát erősítem: ahogyan a Szex és New York pasivadász kvartettjével, úgy Bridget kislányos, de mindenáron férfit akaró magatartásával, sőt az egész habitusával, az öltözködésével, a naplóírással, az olcsó Chardonnay hullámain lebegő, önámító álmodozásával képtelen voltam azonosulni.