Az „őrület”, ahogy Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter nevesítette a lakossági állampapír piacon kialakult helyzetet, nem az 1000 milliárd forint feletti kamatfizetésről szól (ez teljesíthető), hanem sokkal inkább arról, hogy a befektetők most az állampapírban tartott pénz jövőjéről (is) döntenek. Nem kisebb a tét, mint a teljes magyar államadósság 10%-a, ami kevesebb, mint 3 hónap alatt megmozdulhat. A kihívás nem kicsi, de kezelhető. Az alternatívák között azonban eddig egy érdemi lehetőség nem merült fel: egy új konstrukcióra lenne szükség a lakossági állampapír kínálatban, mely szemben a PMÁP-pal ténylegesen, valós időben, inflációhoz igazítja a kamatfizetést.