Az okostévéknek számos vezeték nélküli csatlakozási lehetőségük van, a telefonokon lévő alkalmazások és a távirányítók mellett nagyon kevés ok van rá, hogy a portörlésen kívül a készülékkel fizikai kontaktust létesítsünk a beüzemelésük után. A mindent uraló HDMI-csatlakozások mellett pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a tévének van legalább egy USB 2.0 portja. Pedig az egy kincs.