Halottak napja előtt egy héttel testvéremmel végigjártuk a temetőket, mert tudtuk, Tamás mindenszentekkor nem lesz idehaza, ahhoz viszont ragaszkodtunk, hogy együtt keressük fel apánk, nagyszüleink, nagynénénk, nagybátyánk, tizenkilenc évesen meghalt egykori osztálytársnőnk, rajongva szeretett testnevelő tanárunk sírját. Ahogyan a helyben legendának számító Miskolczi László angoltanár, a költő, Simonyi Imre és egy nagyszerű szakszervezeti vezető, Bezdán János nyughelyét. Anyánk kórházban fekszik, fizikai állapota lehetetlenné teszi, hogy a sírok közötti keskeny utak jelentette akadálypályát legyőzze. Róla lemondtunk, noha évekkel korábban az ilyen temetői látogatásokkor szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy valamennyi unokája jelen legyen.