A professzor szúrós szemmel mérte végig az ifjút, aki dacosan állta a pillantását, nem hajtotta le a fejét.– Nos, fiatalember – kezdte, de a másik a szavába vágott.– Kollégának szokták szólítani a hallgatókat.A professzor összeráncolta a homlokát.– Erre még visszatérünk. – Zsebéből papírlapot húzott elő, gondosan széthajtogatta, és odatolta az egyetemista elé. – Ez micsoda?– … Ungváry Zsolt: „Tiszta szívvel betörök” – az irodalom félreértelmezése (Novella)