Augusztus utolsó napjai sem teltek el tétlenül a Krúdyak egykori ősi fészkében, ahonnan az író Krúdy Gyula dédszülei elindították a családot a hírnév felé, és ahonnan Szindbád behajózott a XX. századi magyar irodalomba, bizonyítva ezzel, hogy el lehet jutni az Ipolytól a tengerig, és a falevél is megtalálja az útját a kis apró csermelyeken, folyókon átvergődve az értől az óceánig. Talán ennek a gondolatnak a jegyében született az az ötlet is, ami azután valóssággá vált, hogy az író halálának 90. évfordulója jegyében (1933–2023) egy faragott, díszes kapuval emlékezzenek meg a magyar irodalom egyik legtermékenyebb tollforgatójáról, Krúdy Gyuláról Szécsénykovácsiban, ahol ő maga is sokszor megfordult a nagyszülők szegényes birtokán.